A Magyar Büntetőjog Társaság (MBT) - amelynek megalapítását a bűnügyi tudományok oktatóinak 2006. évi találkozója (BOT) Debrecenben, dr. Bánáti János (a Magyar Ügyvédi Kamra elnöke), dr. Blaskó Béla (a DE ÁJK Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszékének vezetője), valamint dr. Molnár Gábor (a Legfelsőbb Bíróság bírája) kezdeményezésére határozta el - elsősorban azokat a jogász kollégákat várja, akik a tételes büntetőjogoknak alkalmazói. Eszerint azokat, akik az anyagi büntetőjogot, a büntető eljárásjogot és/illetőleg a büntetés végrehajtási jogot művelik. Funkciójuk szerint ők a bírósági tárgyalások szereplői, a bírák, az ügyészek és az ügyvédek. Az ebben az értelemben felfogott igazságszolgáltatást megelőzi a bűnüldözés, a nyomozás. Ebben a körben is jogász kollégák, rendőrtisztek, nyomozó ügyészek, stb fejtik ki tevékenységüket. A tárgyalási szakaszt követően a büntetés végrehajtás feladatkörében ugyancsak megjelenik a büntetőjogász szerepe.
Az elmondottak a jogalkalmazás területéhez kapcsolódnak. Ám a tételes jogok művelése magában foglalja a jogalkotást, a kodifikációt, és a joggyakorlat jogegységi határozatokkal történő irányítását is. Végül, de nem utolsó sorban a tételes jogokat művelik a büntetőjog tudományok oktatói: az egyetemi tanárok és az egyetemek egyéb előadói. Összegezve tehát, a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás, a büntetés végrehajtás, a jogalkotás, a tudomány és az egyetemi oktatás együtt fejezi ki a tágabb értelemben vett büntetőjog művelését.
Jövőre lesz 130 éve az 1878. évi Btk. megalkotásának, amely remekmű Csemegi Károly nevéhez fűződik. Csemegi tételes jogi előzmények és kötöttségek nélkül tudott dolgozni és ezt egyedül tette illetőleg tehette. Így egy olyan logikai ellentmondásoktól mentes törvénykönyv jött létre, amelynek Általános része több mint 70, Különös része több mint 80 évig volt hatályban. A mai kodifikáció helyzete sokkal nehezebb, mert nem csak az előzmények kötik vertikálisan, hanem a jogalkotás egy-egy részlete mindig újabb és újabb kodifikátrorok kezébe kerül, akik a világot a saját szubjektív szemléletük szerint képzelik el ...
Ám nem csak a jogalkotás helyzete nehezült el. Egymás után dőltek ki, vagy rendültek meg az a tartóoszlopok, amelyekre a büntető igazságszolgáltatás épült. Ilyen tartóoszlop volt az állampolgári feltétlen bizalom az igazságszolgáltatásban, az a tény, hogy az elkövető menekült vagy elfogása esetén szerénységet és megbánást tanúsított és, hogy mindezek alapján a bírói tekintély magasan tündökölt. Világunkban szinte önálló média műsorrá vált az igazságszolgáltatás és a bűnüldözés tekintélyének megrendítése, a bűnözők népserűségének megteremtése, az állampolgári bizalom aláásása.
Egyre újabb és újabb ijesztő jelek tűnnek fel. A magyarországi bűnözés során sok mindent loptak már, de vasúti síneket a pálya megbontásával és kilométerekre vonszolása útján még soha. A bíróságok folyosóin korábban is szidták már a bírákat, de a tárgyalóteremben személyes atrocitásokra eddig még nem került sor. Legújabban ilyen eseménnyel is találkoztunk, mégpedig azzal a hatással, hogy így a nem kívánatos bírát elfogultsága okából a tárgyalás bármely szakaszában ki lehet záratni.
Úgy látom, hogy ebben a társadalmi környezetben az MBT-re komoly feladat hárul. Szükséges volna, hogy a jó ügy szolgálatában - az igazságszolgáltatás tekintélyének helyreállításában - bírák, ügyészek, ügyvédek és az igazságszolgáltatás, a bűnüldözés és a tudomány művelői fogják meg egymás kezét ...
Prof. Dr. Békés Imre
a Magyar Büntetőjogi Társaság tiszteletbeli elnöke